vagy BEKIVÁN, (be-kiván) ösz. áth. és önh. 1) Kivánja, illetőleg akarja, kéri, követeli, hogy valami adassék be hozzá. Bekivánni a kulcsokat. 2) Önhatólag, valahová bemenni vágyik, bekivánkozik. Ez esetben a be inkább a viszonyigéhez tartozik, pl. be kiván menni = bemenni kiván.