, (be-járó) ösz. mn. és fn. 1) Aki valahová bejárni, gyakran bemenni szokott. Vásárokra bejáró falusi mesteremberek. 2) Mint főnév jelent czéhbeli legfiatalabb mestert, kinek hivatása a czéh tagjait gyülésekre öszvehíni, máskép: bejárató, vagy bejárómester. Szélesb ért. bemondó, aki házról-házra szokott járni.