, (be-falaz) ösz. áth. 1) Fallal kerít, körülvesz. Befalazni a kertet, a város kerületét. 2) Bizonyos nyílások közé vagy elé falat rak, hogy betakarja. Befalazni a kaput, ajtót, ablakot. 3) Fal közé zár, szorít. A régi vad századokban büntetésből vagy boszuból befalazták az embereket.