, (be-bocsát) ösz. áth. 1) Valakit bemenni enged, beküld, beereszt. Bebocsátani a vendégeket a társalgó terembe; bebocsátani a gyermekeket az állatgyüjteménybe. 2) Hig folyó testet valami résen, nyiláson beereszt. Bebocsátani a vizet a vár árkaiba; bebocsátani fris levegőt a szobába. V. ö. BOCSÁT.