, (be-ad) ösz. áth. 1) Általán kivülről benyujt valamit. Beadni valamit az ablakon. A hozott vadat beadni a konyhába. Különösen a vétel, bevétel végett nyujt. Orvosságot, álomitalt beadni a betegnek. Beadni a keresetlevelet. 2) Hatóságnál, felsőségnél bevádol, bejelent. A tolvajt a bírónak, a rosz fiút a tanítónak beadni. 3) Átv. ért. tulajdonító ragu viszonynévvel am. másnak kárára, boszuságára tesz valamit. Beadtak neki. Majd beadok én Péternek, tudom, megemlékezik róla. Máskép: befizet.