, (bat-u) fn. tt. batu-t, tb. ~k. 1) Lepedőféle takaróruha, melybe elszállítani való holmit, czeleczulát, podgyászt, stb. beletakargatnak, s melyet rendesen a gyalogmenők nyakba akasztva szoktak hordani. Batuba kötni az ágynéműt. Batut czepelni a hátán. Batuban füvet vinni haza. A kis gyermeket batuba tenni. Mindene belefér egy batuba. Jászságban így is nevezik: ponyecz. 2) Maga azon csomag, göngyöleg, mely ilyképen együvé van kötve. Föladni a batut. Meggörbedni a batu alatt.
Mennyiben a batu tehertakarót, illetőleg takaróba burkolt terhet jelent, hasonló a hellen βασταγμα (teher), továbbá a franczia bat és olasz basto (teherhordó nyereg és állat) s a szláv batoh, bastoh szókhoz. Egyébiránt belső családi rokonításból kiindulva, egyeznek vele a magyar: bútor, bútyor, bugyor, bugyola, motyó, mutya, podgyász, s minthogy a batu csomagba kötött, tekergetett, betakart holmit jelent, családi rokonságban vannak vele azon bod, bogy, bongy, běngy gyökszók, melyek származékai valami gömbölyűt, csomóalakút, göngyölítettet jelentenek. V. ö. BOGY, MOGY.