, (bam-g-ó vagy bal-og-ó) fn. és mn. tt. bangó-t, tb. ~k. 1) Hüle, mamlasz, együgyü, málészáju ostoba, máskép: banga. 2) Növénynem az anyahímesek seregéből, fajai: egygolyóju, légytermő, póktermő bangó. E második érteményben gyöke valószinüleg a bogyót, bingyót jelentő bang. (Ophrys).