, (béke-kötés) ösz. fn. Szerződés a háborut viselt felek között, melynél fogva bizonyos föltételek alatt kötelezik magokat, hogy a háborunak véget vetve békében maradnak. Jelenti magát az okmányt is, mely e szerződést magában foglalja. Bécsi, linczi, karloviczi békekötés.