, (béke-háborító) ösz. fn. és mn. 1) Személy, ki akármily ellenséges indulatból, viszálkodási viszketegből stb. a külső vagy belső békét megzavarja. 2) Ami általán nyugtalanságra, háborgásra, háborura izgat. Békeháborító követelések, kártételek, kicsapongások, beavatkozások. Békeháborító szónoklatok, irományok.