, (báty-a) fn. tt. bátyát. Eredetileg mint fentebb érintők, báty, csonkítva székelyesen: bá. Személyr. bátyám, bátyád, bátyja (nem, bátyája), bátyánk, bátyátok, bátyjok (nem: bátyájok, sem: bátyjuk), bátyáim, bátyáid, bátyjai, bátyáink, bátyáitok, bátyjaik. Általánosan am. nálunk korosabb férfi, akár rokonunk, akár nem. Így nevez a köz magyar minden öregebb férfit. Honnan jön kend bátyám? Kérem bátyám uramat. Engedjen meg édes bátyám. Ez értelemben bizodalmas és megtisztelő nevezet. Nincs a hadban semmi Péter bátya. Km. Szorosabb értelemben nálunk idősebb atyafi, vérrokon. Nagybátya, apabátya, anyabátya. Legszükebb ért. öregebb férfi testvér, máskép: testvérbátya. Némely vidéken, nevezetesen alsó Vágmelléken a szolgák és szolgaleányok bátyám uramnak hívják gazdáikat, valamint asszonyaikat néném asszonynak. Újabb időben udvarias szólitásoknál divatba jött az ősi és tiszta magyaros bátyám uram helyett így szólani: uram bátyám, mi már az alsóbb rendüekhez is átszivárogván jóformán meghonosodott. Elemzését illetőleg l. BÁTY.