, eredeti régi alaku főnév, a köz divatu bátya értelmében, t. i. az a utóbb járult hozzá, mint az ap, any, aty, szókból lett: apa, anya, atya. Mindezek, valamint a néne és öcs a harmadik személyü birtokragot az egyszerűbb alakban veszik föl: bátyja, apja, anyja, atyja, nénje, öcscse. Egyébiránt még tájszokásilag hallani: Istók báty! János báty! Ez a ház Ferencz bátyé, amaz pedig Mihály bátyé. Menjünk Imre bátyékhoz. Székelyesen: bá.
Véleményünk szerint egy származásu az aty atya szóval, b előtéttel: baty, báty, mint: apa papa, ata tata, ama mama, anya nyanya, eme, ene nene, néne szintén előtétesek. A báty t. i. mintegy atyához hasonló, nálunk öregebb vérrokon. Így a görög πατρως (nagy bátya) is a πατηρ (atya) szótól eredett. V. ö. BACSÓ. Különben, mint némely vérrokonsági ősi nevek, más nyelvekben is némi változattal előfordúl, milyenek a szláv batykó, batyuskó, latin frater, stb.