, (barát-koz-ik) k. m. barátkoz-tam, ~tál, ~ott. 1) Olyas lépéseket, előkészületeket tesz, melyek őt máshoz szorosabb bizalom és szeretet köteleivel fűzik. Némely ember igen könnyen és hamar barátkozik. 2) A megkötött baráti viszonyokat folytatja, és fentartja. Kapás kapással, úr úrral barátkozik. Km. Igekötőkkel: megbarátkozik, öszvebarátkozik.