, fn. tt. bástyát. Hadi erősséghez tartozó épületmű, kőből, földből stb. Szorosabb értelemben: az erődnek azaz várerősségnek kitünőbb szögein kigörbedő vármű, földből felhányva, kivülről falbélzettel ellátva, s többnyire négy vonalból áll, úgymint: két homlokzatból, és ugyanannyi oldalzatból. Egyszerü bástya, ha oldalzatai egyenes vonaluak; lapos bástya, ha az egymáshoz tartozó torkozatok egy vonalban fekszenek. Elkülönített bástya, melyet az erőd közép falzatától árok választ el. Kurtított bástya, melynek begörbedő szöge van. Összetett bástya, ha a sokszög öszvevágó oldali egyenetlenek. Rendszeres bástya, mely szabályszerü mértékben épült. Rendszeretlen bástya, melynek nincs torkozatszöge, s egyik oldalzata sokkal rövidebb a másiknál. Félbástya egy homlokzattal és egy oldalzattal. Kettős bástya, ha egyik a másik hegyébe van építve, ami dombozatokra rakott erődöknél szok történni. Tömör bástya, ha annak egész belső üre a falzat fölszinéig földdel van megtömve; ellenkező esetben: ürbástya. Bástyafok, a bástya két homlokzatának egybevágása, melyen ha torony van, az bástyatoronynak neveztetik. Bástyát hányni, bástyát tölteni, bástyára törni, rontani, rohanni; a bástyát meghágni, megmászni, fölvettetni. Erős, mint a bástya. Km.
A régi frank nyelven bastir annyit tett, mint a mai franczia: bâtir (építeni); innen lett a franczia bastion, olasz bastia, s ebből közvetlenül a magyar bástya.