, fn. tt. báró-t, tb. ~k. Általán felsőbb rangu nemesi osztály tagja, aki méltóságra nézve a gróf után áll. Herczegek, grófok, bárók. Különösen hazánkban bizonyos nagyméltóságot viselő személy, kit zászlósúrnak nevezünk, milyenek a nádoron kivül az országbíró, a horvátországi bán, a tárnok, a királyi főkomornok, a kir. főudvarnok, a főajtónálló, a főlovászmester, a főasztalnok, a főpohárnok, a kir. testőrsereg kapitánya, a pozsonyi gróf és a két koronaőr.
E szó mint rangnév majd minden európai nyelvben megvan, de eredetére nézve nincsenek a nyelvészek egy értelemben. Némelyek a βαρυς (súlyos) hellen szótól, mások valamely régi nyugot-éjszaki nyelvbeli bar-tól, mely a) férfit, b) férjet, c) főurat jelentett, származtatják. l. ADELUNG. Ha figyelünk az előszámlált magyar, ú. m. férj és főúr szókra, ezek a bötük rokonságára nézve, tehét nyelvészetileg is megegyeznek az érintett bar és így baro szókkal.