, fn. tt. barlang-ot. 1) Földalatti üreg, mely egyedül a természet működése által képződött. Aggteleki barlang. Szemiluki barlang. Sötét, mint a barlang. Gömörben: baradla. 2) Rejtek, buvóhely, melybe zsiványok veszik magokat. 3) Átv. ért. bordélyház, bűnbarlang.
Némelyek szerint elemezve: bar-lak = bor- vagy burlak, azaz boritott lak vagy hely. Megvan a szláv nyelvekben is: barlog, berlog, brlok, brloha.