, (bar-kó-cza) fn. tt. barkóczát. 1) Fanem a húszhímesek és háromanyások seregéből, melynek bogyós gyümölcse akkora mint egy kis körte, máskép berekenye, süvöltin körte (Sorbus). 2) Göcsejben jelent furkós botot is.
Gyöke barkó valószinüen nem más, mint a furkó azaz buczkó változata, mennyiben a barkóczafa csomós, kemény, s a botféle barkócza am. furkócza, furkós bot. Egyébiránt a barkóczafa tótul brekitza.