, mn. tt. barnát. 1) Általán, többé-kevesebbé sötétes szín, a vörös és fekete szín vegyüléke. Barna posztó. Barna ló. Barna haj, szakál, szemöldök, szőr. Barnára festeni a szövetet. 2) Különösen az emberi arczra vonatkozva, barnának mondjuk, kinek arczbőrét a nap megsütötte, megpirította, vagy oly szinű, mintha a nap égette volna meg. Ellenkezője a világos szinű szőke. Szebb a szőke, mint a barna, mert a barna csak vadalma, de a szőke édesalma. Népd. Barna legény, barna leány. Se nem szőke, se nem barna, ez az igaz magyar fajta. Népd. 3) Amit a szakácsok tűznél, sütésfőzés által ily szinüen készítettek el. Barna leves, barna becsinált.
Érteményre és alaphangra egyeznek vele a latin brunus, német braun, franczia brun, tót barnavi, stb. A német nyelvészek brennen (ég, pirít) igétől származtatják, melynek gyöke szintén megvan a magyar pir, pör, por, par, gyökökben, melyekből pirít, pörzsöl, porgol, parázs, stb. származtak. Ha tehát alakjára, illetőleg képzőjére nézve idegennek látszik is, nagy családi rokonságánál fogva magyar származásunak is tartható, s azon szók osztályába tartozik, melyek a nyelvek legősibb korszakából valók. V. ö. R gyökelem.