, (barkács-ol) önh. m. barkácsol-t. 1) Mézet, lépes mézet gyűjt, bevásárol s azzal kereskedik. V. ö. Barkács. 2) Aprólékos házi dolgokban szüntelen foglalkodik, ideoda tébláb, mintha volna forgácsol. 3) Mindenfelé járkel, cselleng. Barkácsol a rideg barom a mezőn, az erdőben. Barkácsol a nyúl, midőn kényelmesen szökdel a csalitban. Ez érteményben rokona barangol.