, (barát-lan-ság) fn. tt. barátlanság-ot. 1) Barát nélküli állapot. 2) Szeretet nélküli bánásmód, vagy élet, mely egyedül önhasznát tekinti s mások kedveért mit sem tesz. Barátlanság más baján, midőn lehet, nem segíteni. Barátlanság némi csekély szolgálatot szomszédainktól megtagadni. Az első pont alatti értelemben szabatosabban: baráttalanság, a másodikban: barátságtalanság.