, (bár-d) fn. tt. bárd-ot. Szekercze alakú, de aránylag szélesb pengéjü vágó és faragó eszköz, vasból. Konyhai bárd, melylyel a szakácsok a húst konczokra vagdalják. Ácsbárd, melylyel az ácsok a munkába vett fát simára egyengetik, máskép: simító bárd. Mészárosok bárdja, melyet a taglásnál használnak.
Gyöke azon bár vagy bar, melyből vágásra, hasításra vonatkozó szók származnak. Képzésre olyan, mint a kar gyökből származott kar-d-é. Rokonok vele a svéd bard, német Barte, szláv bard, barta, brádva, melyek szinte a maguk nyelvében vágást jelentő bar gyökü szókkal rokonok. A héberben is (bara) am. vág.