, (bum-kó) fn. tt. bunkó-t. Nagyobb görcsös csomó a levágott faág, dorong, illetőleg bot végén, vagy buzogányon. Jelenti magát az ily göcsös botot is. Bunkót viselni. Bunkóval fejbe ütni valakit. Hasonlítás végett V. ö. BANKÓ, MANKÓ, BUCZKÓ, FURKÓ, FÜTYK.