, (bum-da-as) mn. tt. bundás-t, vagy ~at, tb. ~ak. 1) Kinek bundája van, aki bundát visel. Bundás legények, betyárok. Bundás Geczi. Km. 2) Hosszu fürtős szőrű. Bundás kutya. Mint ebet jelentő vétetik főnevül is, s ekkor többese: bundás-ok. Bundás ne! Bundás, csipd meg.