, (bugybur-ék-ol-ó) mn. tt. bugyburékoló-t, tb. ~k. Bugyborékokat csináló, bugyborékképen ömledező. Bugyborékoló zápor; bugyborékoló récze. Átv. ért. mondatik oly beszédről, vagy irásmódról, mely holmi üres czikornyamondatokból áll. Bugyborékoló beszéd, bugyborékoló versezet.