, (bosz-on-t-ó) mn. tt. boszontó-t, tb. ~k. Általán, aki vagy ami boszont, ezen igének minden értelmében. Hazafiakat boszontó idegenek. Boszontó beszédek, czélzások. Boszontó állapotban élünk. Orrboszontó, tréfásan am. pordohány. Sggboszontó szintén tréfásan = frakk.