, (bor-szesz) ösz. fn. 1) A bor részegítő ereje. Általjárta fejét, s megártott neki a borszesz. 2) A borból kivont, világos tiszta, metsző erejű és különösen részegítő folyadék, borlél. Borszeszszel keverni, javítani a gyönge borokat. Borszeszszel kereskedni.