, (besztercze-i) mn. tt. beszterczei-t, tb. ~k. Besztercze városából való, ott termő, létező. Beszterczei lakosok, polgárok. Beszterczei szilva, piros héju hosszu szilva. Megérett a beszterczei piros szilva, elveszlek én kedves rózsám pünkösdnapra. Népd.