, (be-ékel) ösz. áth. 1) Ékkel bever, becsinál, beczővekel, valamely rést, nyilást. 2) Bizonyos tért ék gyanánt befoglal más két tér közé. A határ egyik csúcsát beékelni a szomszéd határok közé. Némely vármegyék egyes helységei más vármegyékbe vannak beékelve.