, (barát-i) mn. tt. baráti-t, tb. ~ak. 1) Ami rokon lelkü és érzelmű felünktől jő, vagy azt illeti, arra vonatkozik. Baráti kézszorítás, baráti csók, baráti intés, baráti látogatás. 2) Monostor-, klastrom-, szerzetesszerü. Baráti öltözet, baráti alázatosság.