, (běcs-telen-ség) fn. běcstelenség-ět. 1) Erkölcsileg alávaló tulajdonság, elvetemedettség. Ez már még is sok, ez szörnyü becstelenség. 2) Méltatlan gyalázat, becsületsértés, rágalmazás. Becstelenséggel illetni a jó hazafiakat. Becstelenséget követni el valaki ellen.