, (běcs-telen) mn. tt. běcstelen-t, tb. ~ěk. Aminek átvitt érteményü erkölcsi becse nincsen; erkölcsileg alávaló, galád, elvetemedett, kit a közvélemény tiszteletre méltónak nem tart. Becstelen ember. Becstelen cselekedet. Különböztetés végett V. ö. BĚCSETLEN.