, (běcs-ül-et-ěs-en) ih. 1) A jó erkölcsiség, erényesség szabályai szerint, illendően. Becsületesen viselni magát. Becsületesen élni. 2) Szélesb ért. jelesen, helyesen, derekasan, igen nagyon. Becsületesen bevégezni a munkát. Becsületesen (igen erősen) megverni valakit.