, (běcsület-érzés) ösz. fn. Nemesebb erkölcsi tulajdonság, melynél fogva a jót, az erényt belső ösztönből szeretjük. A gyermekben fölébreszteni, táplálni a becsületérzést. Becsületérzésből, nem kényszerítve, nem félelemből tenni valamit. Nincs benne becsületérzés.