, (bü-v-eny) fn. tt. büveny-t, tb. ~ěk. Nehéz ásvány, mely szürke, s kisebb-nagyobb mértékben fényes; ha több ideig levegőn áll, fölszine baraczkvirágszinű porral húzódik be. Jobbára mirenykénettel, és vassal vegyes állapotban találtatik. (Cobaltum).