, (bün-tet) áth. m. büntet-tem, ~tél, ~ětt. Valakit bűne miatt lakoltat, szenvedtet. Pénzre, erszényre büntetni; veréssel, bottal, bezárással, börtönnel, halállal büntetni. Keményen, példásan büntetni. Megbüntetni. Isten büntesse meg.
Gyökre nézve egyezik vele a latin punio.