, (bölcs-ész) fn. tt. bölcsész-t, tb. ~ěk. Szoros értelemben am. a hellen-latin philosophus. Új alkotásu szó, melyben e szó, bölcs, főnév gyanánt vétetik, s am. bölcs dolog, miszerint bölcsész = bölcsdolgokkal foglalkodó. Ebből származott: bölcsészet. l. ezt.