, (béke-türő) ösz. mn. Aki belső lelki nyugalommal fogadja el a bal eseteket; aki csendesen, zúgolódás nélkül, nem panaszkodva bevárja a sors csapásainak lefolyását; aki szenvedni bír a nélkül, hogy bajait fölhányná, emlegetné. Béketürő beteg, rab, alattvaló.