, (bék-e-et-(e)len) mn. tt. békételen-t, tb. ~ěk. Aki általán nem szereti a békét; nyugtalan, háborgó, viszálkodó, veszekedő, másokat nyugtalanító, csendzavaró, elégedetlen, türelmetlen. Némely békételen ember képes egész országot felzavarni. Határozókép am. békétlenül.