, (bál-vány-oz) áth. m. bálványoz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z. Valamely teremtett lényt vagy emberi művet isten gyanánt tisztel, imád. A régi egyiptomiak a hajmát is bálványozták. Átv. ért. valakit érdemén fölül, túlzottan, vakon tisztel, mély hódolattal illet.