, BÜRŰ, (bür-ü) fn. tt. bürü-t, tb. ~k. Árkon vagy patakon keresztül tett deszka, vagy gerenda, illetőleg kis hid, általjárás végett. Molnár Jánosnál tengeri bürü = tengerszoros.
Elemezve am. buru = borító, buritó. Rokonok vele a német Brücke, svéd bro, dán broc, brygge, islandi bru, finn porras, zend peretu, pehlvi puar, parsi puhal, persa púl, a ghiláni szójárásban purd stb. Lengyelül bruk kőburkolatot, utczai kövezetet jelent.