, (bün-tětt) ösz. fn. Maga azon cselekedet, mely a törvényszegés által keletkezett. Polgári büntett, erkölcsi büntett. Az elméleti büntetőjogban különbség tétetik a büntett és vétség között, amaz különösebben gonosz szándékból keletkezik és sulyosb büntetést von maga után, ez inkább elvétés eredménye; azonban a gyakorlati büntető törvényben a kisebb fokú és mértékü büntényeket pl. kisebb lopásokat, csalásokat is, bár gonosz szándékból keletkeztek, a vétségekhez számítják, sőt ezek és némely úgynevezett (rendőri) kihágások közt is különbséget tesznek.