, (bün-tet-és) fn. tt. büntetés-t, tb. ~ěk. Általán, a bünösnek lakoltatása, lelki vagy testi szenvedés, kín, mely az elkövetett bün miatt éri a bünöst. Különösen felsőség, hatóság, törvényszék által szabott és végre hajtott fenyítése a bünösnek. A bűnt nyomában éri a büntetés. Km. Méltó, sulyos, kemény, halálos büntetés. Büntetést szabni, végrehajtani. Enyhíteni, elhalasztani a büntetést. Félni, rettegni a büntetéstől. Kiállani, kiszenvedni a büntetést. Büntetés alól föloldani. Isten büntetése.