fn. tt. bükk-öt. Hazánkban, kivált hidegebb éghajlat alatt dúsan tenyésző erdei fanem az egylakiak és sokhímesek seregéből, tojásdad eleven zöld levelekkel, melyek szélei kevéssé behajlottak. Sima kérge, míg fiatal, szürkés zöld, utóbb hamuszín fehér. Fája szilárd, és tömör, színe barnás, vagy fehér. Ebből készítik a bakonyi talicskákat, lapátokat, villákat stb.
Eredetre nézve bog vagy bög gyökkel rokonítható, ahonnan bükkfa am. ágasbogas fa. Egyébiránt idegen nyelvekben számos rokonságai vannak, ú. m. a hellenben ϕηγος, latinban fagus, németben Buche, Büche, svédben bok, dánban boege, finnben pöki, pyökki, szlávban buk, buka, bug, bukva, (innen: Bukovina = bükkös).