, (buz-og) önh. m. buzog-tam vagy buzg-ottam, ~tál vagy ~ottál, buzog-ott vagy buzg-ott, htn. ~ni vagy buzg-ani. 1) Mondjuk folyékony testekről, különösen vízről, vérről, midőn belső mozgásban, pezsgésben, bugyogásban vannak. Buzog a forrásból fakadozó víz. Buzog a felizgatott vér. Buzog a gyöngyöző bor. Bennem is buzog Árpád vére. 2) Átv. ért. valamely ügyben, munkában, valami végett különös hévvel, tűzzel, élénkséggel munkálkodik, meleg ájtatos érzelmeket táplál. Hazájáért, nyelvéért, vallásáért buzog.
Alapfogalomban, mint élénk fogalomra vonatkozóval rokonok: moz-og, bizs-ěg, pezs-ěg, pizs-ěg.