, BUVÁR, (bú-v-ár) fn. tt. búvár-t, tb. ~ok. Általán: víz alá buvó, merülő. Különösen 1) Vizi madár, mely részént természeténél fogva, részént a vadász, vagy más rabló madár elől félelemből a víz alá merűl, bujkál. (Mergus). 2) Ember, ki bizonyos készület (buvárharang) által a vizek, tengerek mélységére bocsátkozik gyöngykeresésért, vagy akármely más végből. 3) Átv. ért. tudományokba merült, ismereteket fürkésző, könyvekben bujkáló. Könyvbuvár, történetbuvár, régiségbuvár, természetbuvár.
Képzésre hasonló a szintén igékből származó rovár, nyuzár, buzgár, csaplár, csapodár, hajtsár stb. szókhoz.