, (buj-nyik vagy buj-nok) fn. tt. bujnyik-ot. Az ország több vidékein am. zsivány, utonálló, pusztákon kullogó, bujkáló. Győr vidékén: am. sunnyogó, félénk ember. Mátyusföldön: bojnyik. Rokon vele a szláv: bujní, mely szilajat, vadat jelent, és zbojnyík = zsivány. V. ö. BUJNOK, és BOJNYIK.