, BÜNÖS (bűn-ös), mn. tt. bűnös-t, vagy ~et, tb. ~ek. Bünnel teljes, bűnbe keveredett. Bűnös ember, bűnös lélek. Szegény bűnös fejem. Irgalmazz Istenem, én bünös lelkemnek. Bünös lélek, sirasd kérlek, Uradnak nagy kínját. (Egyh. ének.) Ki miben bünös, abban gyanus. (Km). Bünösnek vallja magát.