, (bú-os) mn. tt. bús-t, vagy ~at, tb. ~ak. Akinek búja van, búval teljes, búban szenvedő, epedő, szomorú. Nagyon bús a szegény. Ne légy oly bús. Bús, mint a kotlós tyúk. Km. Bús, mint a kárvallott, mint a kereke-törött kocsis. Átv. ért. fájdalmas, komor, sötét, háborgó, beborult, gyászos. Bús arcz. Bús a szivem, fáj a lelkem. Bús ég. Bús napok. Bús tenger.
"Derül az ég, bús fellegén
Ég a szivárvány már.
Kölcsei.
"Bús éjbe az arcz, szeme könybe borul.
Vörösmarty.
"Szomorú csillagzat, mely bús sugárokkal
Játszol a csendesen csergő patakokkal.
Ányos.
Érzi, miként hasad el bús élete minden örömtől.
Kisfaludy K.
"Már négy bús kikelet látta siralmait.
"Egy bús óra alatt ajtaja megnyilék.
Berzsenyi.
"Egy bús sejdítés lepé meg szivemet.
B. Eötvös, A Carthausi.