, (bur-ok) fn. tt. burk-ot. Személyragozva burk-om, ~od, ~a, vagy burok-ja. 1) Általán, hártya, héj, takaró, ruha, lepel, mely valamely testet födő vagy tok gyanánt körülvesz. 2) Azon vékony hártya, mely az anyja méhében levő magzatot takarja. Burokban született gyermek, szerencse gyermeke. A négylábu állatok vemhét takaró hártya poklának neveztetik. Tehénpokla, lópokla. V. ö. MÁSA. 3) A virágbimbók külső héja, hüvelye. 4) A fák derekait és ágait burokképen övedző galyak, lombok.