, (bum-kó-os) (1) mn. tt. bunkós-t, vagy ~at, tb. ~ak. Minek bunkója van, göcsös, csomós végü. Bunkós bot. A maga nemében sulyos, nehéz föloldatú. Itt a dolog bunkós vége. Átv. ért. durva, gorombáskodó. Bunkós modor. Bunkós kritika. (2) fn. tt. bunkós-t, tb. ~ok. Bunkós, buczkós, fütykös bot. Bunkóst fogni. Bunkóssal fenyegetni, ütni.