, (buk-si) fő- és mn. tt. buksi-t. Kurta nyaku, nagy fejü ember; aki bukva, vagyis fejét lehajtva jár. Néhutt am. buta, bamba.
Képzője si hibás tulajdonságra mutat, és gúnyos jelentésü, mint ezekben: ebsi, silapsi, habsi, kapsi, vaksi, töksi. l. ~SI képző.